Pár hete a Nők Lapjában olvastam egy cikket a gyermeküket egyedül nevelő anyákról. Meglehetősen lehangoló volt az összkép: az egyedülálló anya nem lehet más, csak egy állandóan feszült, ideges, létbizonytalanságban élő meggyötört nő, akiért szerencsétlenért nem kapkodnak sem a munkahelyek, sem a pasik, akinek anyagi nehézségei vannak, és aki a társadalom peremén magára hagyva, örök egyedüllétre kárhoztatva, kapálózva próbál boldogulni.

Nem volt egy kellemes olvasmány. Egyetlen dologban tudok igazat adni a cikk szerzőjének: szinglianyunak lenni nehéz. Anyagilag is, érzelmileg is megterhelő, ez tény. Valóban 1000- azaz egyezer- forinttal magasabb családi pótlékra számíthat  az elvált, gyermekét egyedül nevelő anya. Ebből az ezer forintból kellene pótolni egy teljes fizetést, ami hirtelen kiesik a családi kasszából. Nyilván képtelenség.

sz ásd el magad 2

Mégis megcsinálja a világon több millió egyedülálló anya. Hivatalosan és ésszel belegondolva tényleg lehetetlen, hogy a rezsi, a számlák és adók befizetése, az étkezés és ruházkodási  és oviköltségek levonása után képesek legyünk rá az egy szem fizetésünkből,  de valahogy mindig ott van a nagybevásárláskor a kosár alján  az egyébként irreálisan drága repülős  magazin,  valahogy megvevődik a gyermeknek szíve vágya favonat vagy az új doboz Lego. Ha az oviban mindenkinek van AngryBirds plüssfigurája és pólója, akkor a mi gyerekünknek is lesz, és kész. Ha kell, akkor dolgozunk éjjel is, nem pihenünk, magunk szaladgálunk a munka után, minden lehetőséget megragadunk, minden forintot megnézünk, listát írunk, osztunk-szorzunk, beosztunk, ügyeskedünk, magunkon igen, de a gyereken nem spórolunk.

Mindamellett, hogy nehéz, egyben hihetetlenül nagy dolog is egy gyerek egyedülálló anyukájának lenni. Kétszer annyi könny, kétszer annyi aggódással töltött, átvirrasztott éjszaka, kétszer akkora stressz és macera, de kétszer akkora  öröm és a büszkeség is. Minden, amit adunk, legyen az anyagi vagy szellemi érték, tőlünk van. Minden, amit a gyerekünk magával visz, tőlünk van. Apa játszhat vele minden második hétvégén, de komolyabb befolyással a gyerek fejlődésére, gondolkodására, értékrendjére nem lehet.  Éppen ezért egyedülálló anyának lenni hatalmas felelősség, de mindennél nagyobb lehetőség is egyben.

sza ásd el magad

 Ráadásul a tapasztalataim és a környezetemben lévő más szinglianyuk tapasztalatai alapján az egyedülálló anyaság már régen nem szégyellni való állapot. Az egyedülálló anya nem férjet, apát, családfenntartót kereső pióca a férfiak szemében, hanem tiszteletre méltó, vagány, erős, talpraesett nő.  Valahol még könnyebb is a dolgunk a normális pasi keresésben: van egy szűrőnk, ami rögtön at elején kidobja nekünk a nem megfeleő jelölteket. Én is kaptam már hasonló mondatot: “Szeretlek, de nem tudom, fel tudom-e vállalni a gyerekeddel való közös életet.”  Nem tudod? Nohát, akkor majd én segítek: mész a levesbe.  Valamit félreértett az úriember: nem mi vizsgáztunk, ő bukott el. A szingli anya a normális férfiak által elismert, akarható, szerethető kategória. Érlelődik is bennem egy cikk, miért randizz szinglianyuval címmel:-)

sza ásd el 3

Felháborodtam a fent említett Nők Lapja cikken. Ha komolyan veszem, Szinglianyuként kb. örök depresszióra és szenvedésre ítéltetnék. Aztán körülnéztem magam körül, belestem más szinglianyuk életébe, és azt láttam, amit nálunk is: a tagadhatatlan nehézségek ellenére is mosolyt, szeretetet, örömet. Igen, néha elkeseredünk. Akikre ilyenkor gondolok, azok a még nálam is szinglibb anyuk: idősebben, több gyerekkel, rosszabb fizetéssel. De ők is megoldják. A nehézségek megoldhatók, a gyerekkel összekötő szeretetkapocs eltéphetetlen.  Minden szinglianyu erős, és az a gyerek, akit egyedülálló anya nevelt fel, férfiként tisztelni fogja a női nemet, nőként pedig értékelni fogja saját magát.  Szóval, ha nem gond, most még nem ásnám el magamat. Van még egy kis dolgom előtte.:-D

sza ásd el 4

VasKata

About Author: VasKata