nem vagy egyedül

Házasságban élve, kisgyereket nevelve sajnos a barátaim nagy része kikopott mellőlem. Kevés idő, kevés energia maradt rájuk, s mivel én fiatalon szültem, a legtöbbjüket még korántsem azok a problémák és napi dolgok foglalkoztatták, mint engem fiatal anyaként. Szinglianyuságom óta újra egyre nagyobb  jelentőségük van az életemben a barátaimnak.

Itt van a jóban-rosszban legjobb barátnő, aki gimnáziumi osztálytársam volt. Az élet gyakran sodort minket távol, a barátság mégis maradt. Talán most van a legnagyobb próbatételnek kitéve: ő frissem házasodott, én frissem váltam. De mégis ott van, és szurkol nekem, hogy a lehető legjobban menjenek a dolgok, büszke rám, amikor jól mennek, és mellettem áll, amikor kevésbé jól.

legjobb barátok

A Szinglianyus korszakban felértékelődik a szerepe azoknak a barátoknak, akik hasonló cipőben járnak hozzám. Hihetetlenül szorosra fűzte a viszonyt két posztgraduális képzésről ismert kolleginával, az egyikük vidéki, és most brutálválik, tárgyalás előtt rendszeresen itt alszik és gyakoroljuk a másnapi beszédét, hogy a bíróság előtt lámpalázasan is minden pöpec legyen. A másikuk az én jókedvre derítő védőszentem, aki ugyan fél évig különélt, majd újra megpróbálja rendezni a házasságát, tehát az életszitu nem teljesen ugyanaz, de mégis mellszélességgel támogat, és remekül lehet vele vodka-narancsozni és lelket kiönteni, ha pedig minden kötél szakad akkor táncolni menni, és bút felejteni. Nem tudom, tudtátok-e, hogyha olyan helyzet áll elő, hogy elfogy éjjel a vodka  és kellene még, és viccből beírod a gugliba hogy “Vodka házhozszállítás SOS” , akkor kidob egy céget, ami fél órán belül garantálja a kiszállást a mentőcsomaggal. Nos, legutóbb mi erre is rájöttünk. (Ez itt nem egy fizetett hirdetés:-)

Olyan barátok is szerepet kapnak az új életemben, akiket valójában nem mondhatni, hogy ismerek. Az online világ hozadékai ők, akiket a közösségi oldalak elvált szülőkös csoportjaiból ismerek, és valamiért elindul a levelezés, ami gyakorlatilag napi 0-24-ben nonstop folyik.  Eredetileg egyke gyerekeinknek akartunk hasonló korú pajtikat szerezni, de közben mi szülők is elkezdtünk összekovácsolódni. Most már az egyik lánnyal 4-esbeni -2 csaj, 2 gyerekkel- nyaralásunkat tervezzük,ami nekem egyben a tűzkeresztségen való átesés is lesz: az első nyaralás egyedülálló anyaként a gyerekemmel. Ezek az “ismeretlen barátok” hihetetlen sokat segítenek az elgyötört szinglianyu léleknek, egyszerűen azért, mert azt az érzést keltik, hogy gondolataimmal, érzéseimmel, félelmeimmel, kétségeimmel nem vagyok egyedül.  Ma is elhangzott egy másik szinglianyu szájából, hogy “Azt érzem, hogy így, hogy van egy gyerekem, már selejtes vagyok a pasiknak. ” vagy hogy ” Mindig azt érzem, én kellek, de  a gyerekem nem nagyon, és akkor bennem  valami eltörik…”  és azt is, hogy “Nem vállalja  fel a kapcsolatunkat Facebookon, talán szégyelli, hogy elvált anya vagyok?”. Ezeket a mondatokat akár én is írhattam volna, s az, hogy ezeket a gondolatokat valaki tényleg ÉRTI, nagyon sokat számít.

szőke és barna

A  régi kapcsolatok  közül sokan elkoptak, de néhányan fel is elevenedtek, megerősödtek. A testvérem exe pár utcányira lakik az új lakásunktól, és úgy alakult, hogy rendszeres vendég nálunk, miután a fiam elaludt, mi suttogva beszéljük ki a netes társkeresés élményeinket, párkapcsolati problémákat. Lélekemelő látni, ahogy nem fél megmutatni a legbelsőbb gondolatait, vívódásait, mindeközben nyitott az én aktuális nyűgjeimre is. Számíthatunk egymásra, és ez jó.

nem vagy egyedül

És ott vannak a sokat vitatott férfi-női barátságok. Hogy létezik-e , nem tisztem eldönteni, de egyet tudok: nélkülük nagyon el lennék veszve szinglianyuként. Sorszszerű volt  a találkozásom a Kedvenc Szomszédommal, költözésem után pár nappal első ízben kellett otthagyjam a kutyát az új lakásban. Tudtam, hogy sírni fog, de hogy őrjöngeni, mint akit ölnek, közben teljes erővel nekifutni a bejárati ajtónak, hátha összedől…hát ez a vehemencia még nekem is új volt. Indulnom kellett volna, már vártak a munkahelyemen, de nem akartam kutyagyilkosként bemutatkozni az új lakótársaknak, így hát egy rakás szerencsétlenségként álldogáltam a ajtóm előtt a kutya visítását hallgatva, hátha csöndesedik- nem csöndesedett- amikor felbukkant a lépcsőfordulóban Kedvenc Szomszéd, akiről akkor még nem tudtam, csak éreztem, hogy Kedvenc Szomszéd lesz. Olyannyira az lett, hogy mára ő szerel nekem porszvót, postaládát, csapot, favonatot, focizik a fiammal, és ha mehetnékem van, egy-egy éjszakára saját ágyában látja vendégül a kutyám. Köszi ezúton is, Kedvenc Szomszéd, nem tudom, mihez kezdenék nélküled!

better friend

A fiam kedvence, a furcsa nevű bácsi ősrégi haver az egyetem bölcsészkaros, tarisznyás-bulizós éveiből, akivel barátságunk néhány év kényszerszünet után kapott újra erőre. Ebben a néhány évben általában nem tartózkodunk azonos földrészen, az egyetlen kapocs közöttünk a Facebook idővonalunk volt. Most hogy újra elérhető távolságban van- már ha a 17. kerület világvégét lehet annak nevezni:-P-  pajtiságunk végre nem egy-egy chatprogramon küldött matricára korlátozódik, hanem élőszóval kitöltött borozós-világmegváltós-cégalapítós-filozofálós estékről szól. Köszi Neked is, Lustaság!:-)

a tökéletes barát

Végül de nem utolsó sorban ott  a tesóm, akinek ugyan érdekes meglátásai vannak a világról, és előfordul, hogy hetekig nem jut időnk beszélni egymással, de akármennyire is pénz- és munkamániás, ha igazán nagy baj van- és csakis kizárólag akkor- azért lehet rá számítani. Szeretlek, Tesó!:-)

csak azok akik törődnek veled

Nagyon jó, hogy bár Szinglianyu vagyok, mégsem vagyok igazán egyedül. Érzem, hogy egy láthatatlan háló van körülöttem, ami megfog és megtart akkor is, ha esetleg megbillennék a nagy kötéltáncolásban, Köszönöm Nektek!:-)

VasKata

About Author: VasKata