Egy éve vagyok Szinglianyu.

Utazós év volt.

Olyan szegletein jártam a világnak, amelyeket soha nem ismerhettem volna meg, ha nem hozom meg annak idején a válást és a költözést illető nehéz döntést. Ismeretlen vizekre eveztem, a szó fizikai és átvitt értelmében is. Életemben ezelőtt soha nem ültem még repülőn, idén többször is. Eljutottam a világ egyik legszebb helyére, ahová mindig is vágytam- igaz, az Északi Fényt nem sikerült elcsípni, de vezettem nyolckutyás huskyfogatot, száguldoztam hómobillal, lékhorgásztam és simogattam rénszarvasokat. Láttam Rómát, a Colosseumot, a Vatikánt. Búvárkodtam a Vörös tengerben, hegyet másztam Erdélyben, ellátogattam Auswitzba.

lappföld

Tanulós év volt.

Meg kellett tanulnom, milyen egyedül élni, egyedül felelősséget vállalni. Meg kellett tanulnom, hogy számla nem maradhat kifizetetlen, csomag nem maradhat feladatlan, hűtő nem maradhat üresen, kutya nem maradhat levitetlen, probléma nem maradhat megoldatlan. És azt is meg kellett tanulnom, hogy mindezeknek akkor is meg kell történnie, ha éppen lázas-dögrováson vagyok és legszívesebben egész nap ágyban gubbasztanék, nem fogja megcsinálni helyettem senki más.

Megtanultam embereket beengedni az életembe.Megtanultam, hogy attól, hogy van mellettem valaki, még lehetek végtelenül magányos. Megtanultam elengedni. Megtanultam elfogadni helyzeteket, és megtanultam együtt élni a félelmeimmel. Megtanultam, hogy addig, amíg az ember él, mindig, mindenhonnan fel lehet állni és tovább lehet lépni, mindig lehet tenni valamit, hogy jobb legyen.

 egyedül 4

Ismerkedős év volt.

Az új élethelyzet számtalan olyan ember előtt nyitotta meg életem kisajtaját, akiknek  eddig esélye sem lett volna belépni rajta. És jöttek, és hoztak magukkal rengeteg mindent, jó és rossz dolgokat is. De leginkább jókat. Az új emberek mellett pedig újra- felfedeződtek és még nagyobb jelentőséget kaptak a régiek is, ami örömmel tölt el.

kaja

Vidám év volt.

Sok-sok nevetős emléket gyűjtöttem, van köztük kergetőzés a kutyával, könnyesre röhögős reggelek a kutyafuttatón, youtube-videós buli a gyerekkel és a barátokkal, borozások, vendégségek,  tragédiába torkolló közös főzések, éjszakába nyúló “pszt- fel-ne-ébreszd- a-gyereket” beszélgetések a kanapén. Szeretem felidézni ezeket a pillanatokat.

tánc vele

Nehéz év volt.

Életemben először kellett szembesülnöm olyan veszteségekkel, amelyekre a múló időn kívül nincs semmiféle gyógyír.  Életemben először tapasztaltam meg, hogy amiről azt gondoltam hogy nem, velem ez soha, ilyesmi csak mással… na, az velem is bármikor megtörténhet. Először kellett  igazán mélyen elgondolkodnom  a származási család értékéről, és először döbbentem rá, hogy mennyire fontosak is ők nekem valójában, és milyen sok dolgunk lesz még azzal, hogy rendezzük a sorainkat.

nagyi

Keresős év volt.

Az elköltözés után hamar egy új kapcsolatban találtam magam, aztán megint egy újban és megint. A környeztemtől kaptam negatív reakciókat a keresésemet illetően, ami fájt és elgondolkodtatott. Hogyne fájt volna, hiszen a “nem-találás” annak a legrosszabb, aki átéli, nem annak, aki kívülről szemléli. Igyekeztem a tőlem telhető legjobban csinálni és közben odafigyelni arra, hogy a kisfiam ne szenvedje meg a “férfiak jönnek-mennek” állapotot. A végtelenségi tudok ezen a kérdésen agyalni, és nem szégyellem bevallani,  legalább annyira féltem benne magam is, mint a gyerekem. Az agyalásomnak két fontos tanulsága van. Az első, hogy nem szabad a környezetmnek való megfelelési igényem miatt feladni a keresést, mert ha nem keresek, nem fogok találni sem. A második pedig, hogy nem fogok legaragadni olyan helyen, ahová nem tartozom, csak hogy ne kelljen tovább keresnem.  Úgy döntöttem, a keresés rendben van.


egyedül 2

Szerethető év volt.

Álmokkal, célokkal,reményekkel telve, kíváncsian várom a következőt.

VasKata

About Author: VasKata