Igazából semmi nincs már, amit ne digitális módon és online intéznék.  A telefonom mondja meg, mikor kell vizet igyak, mennyit ettem aznap, milyen gyorsan és mekkora távot futottam, hány kalóriát égettem el és ez milyen viszonyban áll az aznapi elfogyasztott mennyiséggel, mikor keljek és mikor menjek aludni, milyen minőségű alvást produkáltam és mit tehetnék, hogy jobb legyen, figyelmeztet a barátaim és ismerőseim születésnapjára és névnapjára, csilingel hogy vegyem be  a vitaminjaimat, meg hogy oltani kell vinni a kutyát mert lejárt az éves, a nap végén megdicsér, ha hatékonynak bizonyultam,  valamint mindent jelez, ami az online világban történik legyen az Facebook, Instagram, Twitter vagy Pinterest esemény, jelzi, ha a kedvenc táncospárom új videót jelentetett meg a  Youtube-on, vagy ha új cikk jelent meg az engem érdeklő témában a nagyvilágban, nem utolsó sorban pedig szól, ha új email jött vagy üzenet a Messengeren. Ő segít ha a volán mögött ülök, négyszer elmondja, merre forduljak egy kilométer, 800 méter, 600 méter múlva, lehet neki blogbejegyzést diktálni az autópályán vezetve, mert írja szépen magától, és mindig megdicsér, ha épségben megérkeztem: highfive Nori, balesetmentesen közlekedtél!

A telefonomat rajtam kívül mindenki utálja, akit csak ismerek. Volt olyan jóbarátom, aki konkétan kicsavarta a kezemből és kidobta a kukába. Én nem tudnék nélküle élni.

iphone

Mégis, egy valamiben retro vagyok, és ehhez ragaszkodom. Tisztában vagyok a Google naptár előnyeivel, hogy megoszthatnám az asszisztensemmel és emailben küldözgethetnénk egymásnak a frissítéseket, hogy szinkronizálná a naptáramat a Facebook eseményekkel és még sorolhatnám… de  a határidőnapló az nálam szent és sérthetetlen módon offline. Retro, papír alapú. Bizony.

Már novemberben elkezdem várni, mikor jelennek meg végre  a jövő évi naptárak a boltok polcain. Van két kedvenc márkám, mindkettőből veszek két-két darabot, mert tudom, hogy zavar, amikor pár hónap múlva gyűrött vagy szamárfüles lesz, akkor átírom az aktuális hetet és folytatom a másik ugyanolyat…

Szeretem, hogy firkálhatok bele, hogy ami éppen eszembe jut, legyen az egy blogbejegyzés címe, vagy egy világmegváltó ötlet, vagy  éppen a bevásárlólista, céljaim listája, azt is beleírhatom, és ikszelgethetek meg pipálgathatok… a pszichológus fajtától amúgy sem áll távol a kézzel írás, a kis rublikák töltögetése meg hát valljuk be felér egy grafomán orgazmussal.

Tavaly írtam már a Csányi Andi- féle  Anyu Mindent elrendez Rendteremtős naptárról, ennek használom most a 2016-os verzióját, amihez most Fit asztali naptárat is kaptam.

anyu mindent elrendez

Ez utóbbi attól különleges a számomra, mert rámszól: ne írj ennyire tele. Hagyj magadnak egy kis én-időt. A lapjain folyamatosan szembejönnek hasznos kis tippek, trükkök, megválaszolnivaló kérdések, amelyek lelassítanak, elgondolkodtatnak.

fit

Szóval, ha te is vérbeli szinglianyu módjára pörögsz nap nap után,  futsz a gyerek, a kutya, a munka, a háztartás  és az intéznivaló ügyeid után, próbáld ki ezt a módszert: vegyél egy határidőnaplót, írd (majdnem)  tele a halaszthatatlan sürgősésfontos teendőiddel, de szigorúan írd be ezek közé a feladatok közé a magadra fordítandó minőségi időt is. Úgy működik az emberi elme, hogy ami benne van a naptárban, az kőbe vésett program, az fontos. Ha beleírod az órácska kocogást, az esti habfürdőben pancsolást, vagy a jógaórádat, akkor az is kőbe vésetté és fontossá válik.  Mert fontos vagy.

Árvai Nóra

pszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró

www.noraarvai.com

About Author: VasKata