Teret akarok, önálló és szabad gondolatot. Tanulni a lényeget, elfogadni a tényeket. Nem-et mondani, ha kell és felismerni, mikor ott a jel. Meg akarom ismerni a vágyaimat, ki akarom tapasztalni a határaimat. Tudni, hogy milyen az önálló tudat, hova visz, ha nem sanyargatom magamat. Célokat, amiket elérhetek, erőt, amivel élhetek. Fejleszteni ami vagyok, használni ami adott. Befogadni a napot, átlátni a tegnapot. …Szeretni a holnapot. Ki tudja mit hoz, de csak jó lehet, mert beletettem a kedvemet.

Olykor hasznos leírni a lényegtelennek tűnő gondolatokat. Szavak egymás után dobálva, látszólag minden különösebb tartalom nélkül. Ákom-bákom betűk, kis firkálmányok.

Lehetsz tehetséges géniusz kész tervekkel vagy az utca szűkszavú embere, az eredmény kézzel fogható és teremtő erejű. A lehetőség folyton ott van, épp csak le kell érte nyúlni és elkezdeni. Időnként szörnyen rémisztőnek tűnik valami újba kezdeni, a megszokottat elhagyni és időt fordítani valami másra.

A kétely és bizonytalanság folyton ott liheg a sarkunkban: talán értelmetlen az egész, elpazarolt energia és ami még rosszabb, az aggodalom, hogy mi lesz, ha fény derül az egészre és véleményekkel kell szembesülni.

De mi történik, ha egyszercsak megfordulunk, ezeket a rémisztő szörnyeket fülöncsípjük és magunk mellé állítva megyünk tovább? Ugye szerinted is elég meghökkentő lépés? Csak egy papírlapra, ceruzára és önmagadra van szükséged hozzá.

Írj, ami jólesik, amikor jólesik, csak magadnak, magadról, és minden, ami nyomaszt, ott lesz előtted, egy papírlapni helyre zsúfolva, kint, odakint, kívül rajtad.

Ha segítségre van szükséged, szakértő pszichológusunkat ITT találod.

Tags:
About Author: VasKata