Szinglianyuságom vészesen gyarapodó hónapjai alatt sokat fejlődtem. Eleinte csak a túlélésre hajtottam, lekötötte a gondolataimat a hogy-lesz-mint-lesz-mit-kell-csinálni-hova kell-kapni szintű agyzsibbadás. Aztán lassan kialakultak körülöttem a dolgok, és én megdöbbenve tapasztaltam: működik. Megcsináltam. Az élet a maga nehézségeivel, bukkanóival, örömeivel, kételyeivel együtt úgy néz ki, nagyjából oké, oké benne anya is, gyerek is, még a kutya is.

balanceing

“Rengeteget fejlődél az utóbbi időben agyilag,  emberileg.” A pozitív visszajelzés az én nem normális mértékben szőrszálhasogató,  némileg egocentrikus tesómtól érkezett, akitől, mint ilyen, nagyon meglepő volt hasonlót hallani. El is gondolkoztam, vajon mi mindenben változtam meg, ami szemet szúrhatott neki. A sok agyalás következtében elkezdtem úgy tekinteni az egyedülálló életre, mint egy igazán mély önismereti utazásra.

 Soha nem gondolkodtam még ennyit magamon, az életemen, a hibáimon, döntéseimen,  az emberi kapcsolataimon, az értékeimen, azon, hogy mit adok a világnak, miért jobb ez a hely attól, hogy létezem benne. Vagy hogy jobb-e egyáltalán. Sokat olvasok, és ez az olvasás már nem az a régi házasságban élős fajta, amikor nagyon elfoglaltnak kellett látszani hogy még véletlenül se  kelljen szexelni, hanem valódi érdeklődésből  fakadó, lassan lapozgatós, közben el-elmerengős. Már nem kell egyetemi tankönyvbe rejteni a Cosmopolitant. Élvezem:-)

szinglianyu olvas

“Egész normális vagy, Hugi”. Bevallom, jólesett hallani, de nem tudtam hova tenni, mert azért számottevő , nagy horderejű változást én nem észleltem saját magamon. Tesókám a következőkkel érvelt: azt gondolta, hogy könnyek között fogok visszakéreczkedni az exférjemhez, ha rájövök, milyen nehéz egyedül. Ehelyett azt látja, hogy sosem voltam még ilyen energikus, mosolygós, optimista, tervekkel teli.  Azt gondolta, amikor a házasság utáni első kapcsolatom, amiben érzelmileg érintve voltam, véget ért, hogy akkor a válás utáni összezuhanás majd most következik majd be. Ehelyett azt látta, hogy ugyan meggyászoltam a kapcsolatot és megengedtem magamnak, hogy keseregjek és sajnáljam magam, egyetlen percig sem omlottam össze és nem szüntem meg a saját életem építésén és céljaim elérésén dolgozni.

“Tetszik, ahogy menedzseled magad és a dolgaidat intézed. Érettebben kezeled  a pénzügyeidet.” Erről egy pénzügyi terv megírása és közös ötletelés során győztem meg  a tesómat. De akkor is leesett az álla, amikor elmeséltem neki, hogy nem mentem nyaralni, mert nem akartam felélni a tartalékaimat, és szinglianyuként szüksége van a biztonságérzetemnek egy kis tartalék pénzmagra a bankszámlámon. Szerinte régebben simán mentem volna, mert jól akartam magamat érezni, és nem érdekelt volna, hogy marad-e biztonsági tartalékom, vagy sem. Azt hiszem ebben igaza van.  ( Szerencsére a sminkszütyőmbe nem nézett bele, megint ficeg benne egy vadiúj, méregdrága szempillaspirál…dehát ugye az egy szinglianyunak befektetés, hogy tudjon szempillát rebegteni, ha épp arra van szükség.:-))

“Nem rendelődsz alá a kapcsolataidban. Úgy látom, a párkapcsolat csak egy kellemes része az életednek, de nem az életed.”    Ezzel kapcsolatban egy biztos: igyekszem kommunikálni az igényeimet,anélkül, hogy átmennék hisztipicsába.  Ha valami nagyon nem tetszik, az biztos, hogy nem nyelem le többé, hanem kifejezésre juttatom és megoldást keresek, mert a nem-beszélgetés, a durcás hallgatás a kapcsolat lassú halála .Milyen bölcs egy elvált nő, nemigaz?:-D

“Már nem vagy egy önző geci. ”   Egyértelmű. De mikor is voltam az?:-D

Átgondolva ezeket, valóban azt érzem, hogy sok mindenben változtam, fejlődtem.  Csak remélni tudom, hogy nem az évek múlása, hanem az új élethelyzet indított el ezen az önismereti úton.

sam eold shit

VasKata

About Author: VasKata