A válásunk egy vicc volt igazából. Mondjuk én teljes harci díszben és menetfelészerelésben voltam, kiskosztüm, tűsarkú, kézben vadul lobogtatott idéző végzés és tárgyévi jövedelemigazolás. balomon fekete köpenykés- az talár?- komolyképű Ügyvéd Úr. Érkezésünkkor férj, akarom mondani alperes már ott várakozik, egyedül. Mintha csak békés baráti beszélgetésbe csöppentünk volna, felperes, alperes, Ügyvéd Úr és Egyetemista Tanonc Megfigyelő fesztelenül csevegtünk a tárgyalóterem előtt ülve, csak a kávé hiányzott a kezünkből.

-Kollega nem lesz? -kérdezte Ügyvéd Úr.

-Beteg lett a gyereke- válaszolta Férj.

Maga a válás lényegét tekintve kevéssé vicces dolog. Szembe kell ülni egymással, morcos fejet kell vágni, papírkat kell lobogtatni, meg vagdalkozni kell, hangot felemelni, szemöldököt összehúzni, olykor asztalra csapni aztán fogak között szitkozódva hagyni, hogy szigorúan türelemre intsen a bíró. A szembe kell ülni egymással-ig stimmelt a dolog nálunk is,ami aztán jött, inkább kabaréba illő sztorizgatás volt. Ügyvéd Úr láthatólag halálba unta magát, forgatta az igazolványát, piszkálgatta a körmét, üveges tekintettel bámulta az asztalt. A sztorizgatásból és röhögcsélésből a Bírónő néha kiragadott egy-egy részletet, ekkor minket csendre intett, bekapcsolta a hangfelvételt és monoton hangon beledarálta a hivatalos szöveget, amit kimazsolázott a mondókánkból, például ilyesmit, hogy:

“Felperes és alperes egybehangzóan állítják, hogy ingó és ingatlan értékeiket egymás közöt megosztották, közöttük vita nincsen, további követeléssel egymás felé nem fordulnak.”

A leghosszabb és legnevetgélősebb sztorizós rész után csak ennyit mondott: “Felperes és alperes nem kívánják feltárni a házasságuk megromlásához vezető okokat.”

Szóval, tudom én, hogy a nevetés gyakran a feszültségoldás legjobb eszköze, és nincs kétségem, hogy ebben a szituációban is volt hasonló szerepe, de mégis azt kell mondjam, hogy  a válásom jó emlék és élmény marad a számomra.

Utána elsétáltunk az autókhoz, megöleltük egymást, visszapislogtam egy-két könnycseppet, végighallgattam, ahogy Ügyvéd Úr leolt, hogy komolyan, itt most Őrá miért volt szükség, aztán ki-ki ment a maga dolgára.

Alperes konkrétan a gyerekünkért az óvodába. Fél órán belül csörgött a telefonom: “Felvettem, megyünk a vásárba, minden rendben.” A kapcsolatunkban a válás kimondása óta semmi nem változott, sőt, az én életembe azóta kialakult néhány nem várt nehezítő körülmény végett a mostanában megszokottnál több segítséget és kedvességet kapok az Exférjemtől. Remélem, hogy tényleg képesek leszünk kinyitni a jóbarát fiókot, és beleszuszakolni egymást ebbe a kategóriába.

Szóval, a válás kimondásával nem sok dolog változott az életemben, kivéve, hogy most már nem válófélben lévő feleségként, hanem fellebbezési jogáról lemondott, tehát jogerősen is elvált valódi Szinglianyuként osztom itt az észt.

A következő héten arról, milyen az, amikor Szinglianyu szopóágra kerül- mert sajnos ilyen is van. Igaz, ritka, és általában nem tart sokáig, most is így legyen.

nyugi és válj el

VasKata

Tags:
About Author: VasKata