Nem tudok szabadulni a gondolattól. Jövök, megyek, dolgozom, mosolygok is talán. Minden ugyanaz, mégis teljesen más. Ha kérdeznek, válaszolok, ha úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, velük játszom én is. Ugyanúgy vezetek, ülök a volánnál, hallgatom a rádiót a reggeli dugóban, dúdolom a kedvenc számomat. Ugyanúgy telik a nap. Hazafelé ugyanabban a boltban veszem a vacsorának valót.

család

-Négy zsemle lesz?- csicsergi az eladó, fiatal, teltkarcsú lány. Épp annyi idős lehet, mint az Andrea.

-Három. Csak három- mordulok rá, és a visszajárót alaposan átszámolom.

Otthon aztán rám zuhan minden. Amíg a lányok haza nem érnek, ténfergek egyik szobából a másikba. Néha sírok is, de naponta összesen fél-egy órát engedélyezek magamnak. Mire Zsuzsi becsenget, már belengi a lakást a paprikás krumpli illata. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy milyen érett és felelősségteljes anya vagyok. A lányok alig észlelnek valamit a változásból. Pedig változás az van, mert mióta Zoltán újra felfedezi magát, Indiában meditál a gurujával, onnan pedig- hiszen érted, Kata, ugye- nem lehet gyerektartást fizetni.

Zsuzsi segít megteríteni, közben lelkesen meséli, e-mailt kapott ma az apjától, képet is küldött.  Rajta van az Andrea is, képzeljem, száriban, piros száriban, és a két szeme közé barna pöttyöt festett. Mosolygok, kicsit csípi a szememet a vöröshagyma, megtörlöm a konyharuha sarkával.

 száris nő

Estére átváltozom. Míg a lányok békésen alszanak, én egyre türelmetlenebbül rángatom a számítógép billentyűzetét. Másfél óra is eltelik, mire rájövök a jelszóra. És ott van. Ott van az Andrea, a piros szárijában, a férjem öleli a derekát.

-Te szemét, te szemét szajha, – sziszegem,  és két kézzel verem a képernyőt. Fáj a tenyerem, fáj az öklöm. Akarom, hogy fájjon, jobban, mint az a kép.

Amikor megfordulok, két rémült, összekapaszkodott kislány mered rám. Rettenetesen szégyellem magam. Megnyugtatóan mosolygok, visszaterelem a gyerekeimet az ágyba, mesét olvasok, hátat simítok. Anna mélyen alszik, mire megpróbálok kiosonni a szobából, Zsuzsi még felül, utánam szól.

-Anyu, az Andrea tényleg egy szajha?

-Nem. Hát persze hogy nem. Egy cseppet sem az.

About Author: VasKata