Nincs család, amelyben ne fordulna elő, hogy a párnak nézeteltérése támad, amelyet hevesebben vitatnak meg. A felnőttek sokszor azt gondolják, hogy mindebből a kisgyerek úgysem ért, érez semmit, nem fogja fel, mi történik körülötte. Ez persze nincs így: a gyerekeknek hihetetlenül érzékeny radarjaik vannak a környezetük hangulataira. Ha nem fültanúi a veszekedésnek, akkor is felfigyelnek arra, hogy  a korábban békés, harmonikus otthonban valami megváltozott. 

A gyerekek már magzati kortól érzékelik a körülöttük lévő világot, és azzal interakcióban fejlődnek. Minden külső történés hatással van a kicsikre a legkorábbi időktől kezdve. Ha feszültség van a szülők között, azt azonnal “leveszik”, és korukból adódó egocentrikus gondolkodás miatt magukból fakadóan értelmezik a helyzetet- biztos miattam van, nem vagyok elég jó…

viták a gyerek előtt

A konfliktushelyzetek megbeszélése nem kell, hogy titkos legyen, sőt. Az egymás véleményére nyitott, tisztelettel beszélő, érvelő felek vitája, amely kölcsönös megelégedéssel zárul, kifejezetten építő példa a gyermekek számára. A probléma kimondása, nevén nevezése és a nézőpontok ütköztetése természetesen feszültségi szint emelkedéssel jár, amit a gyerek sem tud elkerülni, azonban a közös nevező megtalálása enyhülést hoz, és biztonságérzetet teremt. Megmutatja a gyereknek, hogy vitázni szerető közegben is lehet, és nem jelenti a világvégét.

Ehhez azonban az kell, hogy a vita normális mederben folyjon, a felek hallgassák meg egymást, figyeljenek oda egymás szempontjaira, mérlegeljék azokat. Legyenek empatikusak, próbálják beleképzelni magukat a vitapartner helyzetébe. Az elfogadással párosuló megértés közelebb hozza a feleket egymáshoz, és segíti a helyzet feloldását. Ha a gyerek ennek a folyamatnak a szem- és fültanúja, ilyen mintát és működésmódot épít be a saját repertoárjába, amely felvértezi őt későbbi saját vitáira, az azokban előforduló feszültség elfogadására és megfelelő kezelésére.

Emiatt sokkal jobb, ha  a felnőttek konfliktusa nincs elkendőzve. A titkok, ki nem mondott szavak mindig mérgezőek. A veszekedések hiánya nem jelent automatikusan egyet a harmóniával, egy szúrós tekintet, egy felhúzott váll, egy összevont szemöldök, a feszültség gesztusai úgyis árulkodnak. Az a gyerek, aki a ki nem fejezett érzelmek mintáját kapja útravalóul, a befelé fordulást, az önmarcangolást és a testi tünetképzést, szomatizálást használja majd megoldási sémaként a jövőben.

veszekedés szülők között

 

A cikksorozat következő részében arról lesz szó, milyen hatással van a gyerekre, ha a felnőttek vitái konstanssá válnak, és nem követi őket megoldás, feloldozás.

További hasznos tippek, trükkök szerzőnk könyvében ITT rendelheted meg.

Árvai Nóra

pszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró

www.noraarvai.com

www.babamamakonzultacio.hu

Tags:
About Author: VasKata